2012. szeptember 25., kedd

Kalandjaim a postával 1. rész

Valamiért úgy érzem, ez egy hosszú sorozat lesz. Ha időben elkezdtem volna, mondjuk az első kalandnál, akkor most úgy a harmincadik rész körül járnék. De nem tettem, úgyhogy álljon itt elsőként a múlt heti történet mindenkinek, aki még nem olvasta. 

Erre ez az idióta, bocs, de nem tudok rá mást, elkezdi letépkedni a bélyegeket. Próbáltam szúrós szemmel nézni és a nonverbális kommunikáció eszközeit használva tudomására juttatni, hogy nyuszika, ezt te fogod újra csomagolni meg címezni, ha kitéped a borítékom, az hétszentség. Nem tépi. Hárman megszülik a megoldást, hogy mást visz be a gépbe és kifizeti a hiányt. Nagyszerű. Már csak a számla és mehetek. Aha. SOHA nem írt még kézi számlát levélről. Kupaktanács, de megoldják, számla kész. Tépné ki, látom, hogy nem az igazi ez sem, és egy laza mozdulattal kettétépi a számlát. Mert ugye nyilván nincs perforálva. Az én számlatömböm van, de biztos ritka mázlista vagyok. Kettétépte, majd bambán rámnéz: Gondolom, ezt újra kell írnom. Ügyfelek röhögnek és sajnálkoznak fölváltva, én egy Buddha nyugalmával csak annyit mondok: Gyanítom! Újraírja. Nem meri kitépni. Jön az isteni szikra: Kivágja!!! Aha... majdnem félbe, a számla fele ott maradt. Na itt már azért megjegyeztem, hoyg de fura, én mindig ki bírom tépni. Írja újra? Kitépem? Isten ments!! De elfogadom így? Én el, a könyvelő nem biztos. Ja, bocs akkor. Ennyi??? Ja, bocs??? 3 levelet föladni 34 percig tartott. Magyar Posta, én így szeretlek!!!
Az kép teljessége kedvéért pedig álljon itt egy hatalmas RESPECT Gyuripostásnak, aki viszont megbízhatóan és pontosan gondoskodik arról, hogy hozzám eljusson minden! Köszönöm, Gyuripostás! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése