2015. szeptember 10., csütörtök

Esik

Sírhatnék, hogy egész nap nem láttam az eget, dehát ősz van, vagy mi, ilyenkor előfordul, hogy esik az eső. Tudjuk, hogy "örökké nem eshet"! Nem is fog. Sokkal jobban tetszik, amit Örkény gondol erről: 

"Mély tisztelettel üdvözöllek, eső! Köszöntelek, égi pöttyenések, vonuló felhők morzejelei... Ne is nézzétek őket felnőtteket, vízcsepptől félőket, ahogy futnak-menekülnek előletek ernyőjük oltalmába, házuk fedele alá. (...) Kedves csöppek, ti csak nekünk estek, akiknek még bőre örömmel fogadja alig észrevehető érintéseteket... Ti vagytok az állandóság, a mindig másnak és mindig ugyanannak érzékeny egyensúlya, a jelen idő, amit egyes szám első személyben csak mi merünk végigélni, felosztva és megnyújtva a tünékeny pillanatot, ahogy a tenger osztja meg magát újra meg újra felcsapódó tarajos hullámokba."
Ugye, hogy szebb így? És ugyan fényképezni nem tudok, pedig lenne mit, de nem kell ennél jobb alkalom, hogy leüljek az (elképesztően kupis) asztalomhoz és nekiálljak néhány nyakláncnak, amik már nagyon régen "megfogalmazódtak" bennem és most végre valódi formát is ölthetnek. Hosszú láncokat szeretnék, nagy medálokkal. És remélem, hogy nemsokára meg is fogom tudni mutatni őket!
Addig pedig (csak hogy ne állítsam, hogy nem leszek egy kicsit melankólikus az időjárástól) zenei aláfestésnek Cseh Tamást fogok hallgatni és tovább ihletődök!
Jut is eszembe... mikor gimis voltam, volt (nem igaz, most is van, csak nem használja senki) anyáéknak egy lemezjátszójuk, olyan rendes, igazi bakelitlemezeknek való, és egy csomó lemez hozzá. Akkor is, főiskolásként is nagyon sokat hallgattam ezt az albumot. És a Levél nővéremnek 2-t is. Mert sokkal jobban fogott az agyam, ha ott volt Antoine és Desiré, Irén, Ica... esetleg Edit! 



A kép forrása: pinterest.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése