2015. szeptember 27., vasárnap

Kék-zöld

Nektek mi jut eszetekbe erről a két színről? Elég korai iskolás emlékem, hogy  az ellentétpárokat tanultuk és egyértelmű volt, hogy a hideg-meleg, kicsi-nagy, szép-csúnya sorba beleillik a kék-zöld is. Már csak azért is, mert az összehúzgálós feladatoknál nem maradt más a végére. Már tudom, hogy a kék és a zöld pont annyira ellentétei egymásnak, mint a fekete és a fehér, az édes és a savanyú, vagy a férfi és a nő. Leginkább semennyire. Viszont nagyon jól mutatnak együtt! Csodaszép kék-zöldre festett fossziliát szereztem, nézegettem, tapogattam jó ideig, majd elkezdtem felhasználni.

 Elkészült a fagolyós-soksoros karkötő is ebben a variációban, de annyira a fülbevalókra koncentráltam ma fényképezéskor, hogy elfelejtettem fotót csinálni róla. Ígérem, pótolom! Annyira gyönyörű, nem tudok betelni vele! Megint jó volt a Pinteresten képeket keresgetni ehhez a kombóhoz, csak ilyenkor mindig úgy járok, mint az első naaagy magyar irodalom szigorlatra készüléskor. Volt vagy ötven tétel, talán Petőfiig bezárólag a teljes magyar irodalom. Bevettem magam a könyvtárba, elméletben megalapoztam a felkészülést, kitaláltam, melyik napra hány tétel jut kidolgozni, hány tanulni, magam elé vettem a  szakirodalmat...és a negyedik napon még mindig az első 5 tételben mozogtam, annyira lenyűgöztek a legendák és a mondák. Korábban szerettem volna elkészülni a képekkel is és a bejegyzéssel is, de nehéz ám elszakadni, ha beírod a Pinterest keresőjébe azt a két szót, hogy green és blue! (Őszintén: bármilyen és akárhány szót írsz be, mindig nehéz elszakadni! Aki még nem függő, tartsa magát távol tőle! Én szóltam! :) ) 
Ha már szóba került az irodalom, hoztam nektek egy nagyon édes "mesét" Lázár Ervintől a színekről. Ugye, hogy nincs itt semmi ellentét?
                          A Kék meg a Sárga 
Egyszer egy festékpötty – egy kék meg egy sárga – egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért.
- Nem menne egy kicsit távolabb? - mondta ingerülten a Kék.

- Menjen maga – válaszolta a Sárga – s különben is, talán köszönne!

- Még hogy én köszönjek? Egy Sárgának?! - morgott fitymálóan a Kék, és bizonyára lebiggyesztette volna a szája szélét, ha lett volna neki.
- Talán csak nem azt akarja mondani, hogy nekem kellene előre köszönnöm?
- De azt. Ha nem látná, én Kék vagyok!
- Engedje meg, hogy fölkacagjak – mondta gúnyosan a Sárga – hiszen maga a legközönségesebb szín a világon, nem is lehet egy napon említeni velem... és legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba!
- Először is, maga könyököl az én oldalamba, másodszor pedig én színezem az eget, a tengert, a vizeket, a legszebb virágok kékek, és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemű embert... brr... vagy sárga vizet!
- Mégiscsak túlzás! Még hogy a kék virágok a legszebbek! Látott már maga kankalint? Meg őszi erdőt? Maga túl mohó. Beszínezi az egész eget meg a tengert, csupa kék mindenütt. Unalmas. Én mértéktartó vagyok, sohasem válok unalmassá... Kérem, ez mégiscsak disznóság, most már egészen belém mászik...
De a Sárgának nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a két festékpötty összefolyt. A kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak,meglátta őket és így szólt:
- Nicsak, milyen szép zöld pötty!

A nem az ékszereket ábrázoló képek forrása: www.pinterest.com


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése