Szeretjük?

Talán hatodikos lehettem, mikor megkaptam a két Alice-könyvet.Talán karácsonyra, talán az Ibusz-Mikulástól (akinek ugyanolyan volt a cipője, mint apukámnak... micsoda véletlen egybeesés!), de egyik adatra sem esküdnék meg a cipőn kívül. A lényeg, hogy valószínűleg 10 évvel korábban, mint kellett volna. Azt sem tudom, mikor kellett volna, egyáltalán kell-e, ez az egyik olyan mű  a nem sok közül, amivel nem tudtam mit kezdeni soha. Olvastam, láttam filmen több verzióban is, még Johnny Deppnek sem sikerült meggyőznie. Nem beszélve arról, hogy ebben a filmben úgy néz ki, mint Szergej bohóc a .... na erről meg nem is beszélek. Tőle nem féltem, hanem rettegtem, mikor kicsi voltam. Emlékszik még rá egyáltalán valaki? Akkor már ezerszer inkább Pennywise! 

 

Jééézusom, mennyire utálom a bohócokat! Na, most jól fölkavartam magam, ráadásul el is kalandoztam, elnézést érte! Térjünk vissza Alice-hoz. (Huh, ezt a bohócos dolgot napokig tart majd kihevernem...)

Bele sem kezdek a gonosz külsejű királynőkbe meg a lefejezésekbe meg a flamingókba meg a kártyalapokba, úgyis egy káosz a fejemben az egész. Van valami macska is, nem?
Amennyire nem szeretem a könyvet, annyira tetszik a medál, amit régebben a baglyokhoz hasonlóan már szintén láthattatok, most megtaláltam ebből is pár darabot. Gyorsan össze is raktam egy láncot pirittel, ami az egyik kedvencem. Nagyon pozitív kő, eloszlatja az aggodalmat, a csalódottságot, fokozza az önbizalmat, magabiztosságot ad. Ha mással nem, hát azzal,hogy gyönyörű. Én legalábbis mindig sokkal jobban érzem magam, ha szép ékszer van rajtam. Növeli az energiát és megszűnteti a kimerültséget. Hogy tényleg nagyon szeretem, arra itt a bizonyíték. A pirit és Alice találkozása pedig még arról is elgondolkodtatott, hogy talán újra neki kéne ugranom a könyvnek. Talán így a harmincas éveim második felében máshogy hatna rám. 

Végülis amiben ilyeneket lehet olvasni, az nem lehet annyira rossz! Ti ajánlanátok? Szeretitek? Miért? 

" Ej, ej, milyen különös is ma minden.

Tegnap pedig még minden egészen rendes volt.

Vajon csakugyan megváltoztam-e az éjszaka?

Nézzük csak: ma reggel, amikor fölébredtem,

még az voltam-e, aki voltam?

Úgy rémlik, mintha egy kicsit más lettem volna.

De ha nem az vagyok, az a kérdés, kicsoda is vagyok voltaképpen."