Tényleg csak 48 óra???

Éreztétek már úgy, hogy annyi mindent kellene csinálni, még inkább annyi mindent SZERETNÉTEK csinálni, és nem jut mindenre idő? Halomban állnak az elolvasásra váró könyvek legalább 3 különböző témában, el kéne jutni edzeni, adventi koszorút szeretnék csinálni (leginkább adventi izét, nem ragaszkodom a koszorúhoz egyáltalán), szeretnék a későn ébredőknek egy csomó ékszert csinálni, hogy legyen miből válogatni, ha bevillan az "úristenméga zsuzsinaknemtudommitadokkarácsonykor" vagy a "kihúztamazsuzsitamunkahelyemendenincsötletem", szeretnék főzni, mert mennyivel egyszerűbb lenne újra saját, finom kaját hordani a munkahelyemre minden nap, és persze szeretnék új recepteket is kipróbálni, el kell menni vásárolni, az ágyamon hever egy jövő évi projekttervező, ami átgondolásra és kitöltésre vár, meg szeretném csinálni a kártyás házimat, el kell mennem vásárolni, szeretnék a barátnőmmel kávézni... Mennyi időm is van erre? Olyan...40 óra? Hát...legalább a mosógép már megy! 

És persze fényképeket is szeretnék csinálni, hogy megmutassam, mik készültek a héten. Amíg ez megvalósul, sajnos be kell érnetek néhány telefonos képpel, az első fülbevalóról csak akkor lesz másmilyen, ha a kedves új tulajdonos lő egyet, mert még meleg volt, mikor már becsomagoltam.:)

Egyszerű, de nagyon édes howlit fülbevaló készült Éva kérésére, imádom ezt a köztest, ami a két bogyó között van. A karkötőknek még van esélyük normális megörökítésre. A citrines a pénzmágneses karkötőm reinkarnációja, a korallos ismét az energiavámpírok elleni hatékony védekezést szolgálja, a középső pedig kék és zöld aventurin. Nem igazán láttam magam előtt ezt a kék-zöldet, mikor olvastam a kérést, nem is egy nap alatt vadásztam le a kék aventurint, de a végeredmény a megrendelőt igazolja! 

A dobozban pedig egyelőre összedobálva medálból és fülbevalóból álló szettek kavarodnak egymással, howlit, hegyikristály, korall, jáde, rózsakvarc, aventurin, ónix, karneol.. minden, mi szem-szájnak ingere! 

 

Bizalom

"Aki megbízhatóban bízik, bizalmával bizonyára nem bízta el magát!"- áll az Ezeregyéjszaka meséiben. 

Felmerült a héten a bizalom kérdése, éppen az ékszerekkel kapcsolatban. Támadt néhány gondolatom (először inkább indulat...), és ha már mesélünk, akkor ahogy Shrek mondaná: "Jobb kint, mint bent."
Rosszul esett, de megértem. A következő történt: megkeresett valaki (vendégként a Meskán) és rendelt tőlem valamit, amit én el is készítettem és elnyerte a tetszését, meg is vásárolta. Majd felhívott. Elnézést kérek mindenkitől, tudom, hogy a Meskán ez a szabály, meg kellett adnom a telefonszámom, de... szóval meg van adva email is, ami direkt az ékszerek miatt született, csak erre használom, szerintem jól működő fóruma a kapcsolattartásnak. A telefon nem annyira, munkaidőben sem, hétvégén sem. És nem is mindig veszek föl ismeretlen számokat. És sajnos nem is mindig vagyok kedves, mondjuk az év (egyik) legsűrűbb időszakában, annak a legsűrűbb napján a munkaidő kellős közepén egyáltalán nem. Pedig tudom, hogy  a vonal másik végén lévőnek hiányosak a háttérismeretei a napi beosztásomat illetően, de akkor is. Illetve akkor sem.

 Nem is ez volt a baj. Hanem az, hogy nem volt elég meggyőző a 218 pozitív értékelésem Meskán valakinek, aki frissen regisztrált, és bár levélben már megírtam, telefonon is meg kellett erősítenem, hogy igen, előre kell fizetni. És akkor elhangzott a kérdés: "Ne haragudj, de honnan tudjam, hogy ha elutalom neked a pénzt, akkor te postázod a könyvjelzőt?" Itt majdnem kiesett a telefon a kezemből, nem is értettem elsőre. Csak annyit tudtam mondani, hogy "figyelj, sehonnan. Lehet, hogy nem. De ha én elküldöm, honnan tudjam, hogy te ki fogod fizetni?" Ez talán meggyőző volt, sínre tettük a dolgot, ma el is küldtem. Ez egy bizalmi játék. Vagy elhiszed, vagy nem. Ha nem, az sem baj, akkor nincs dolgunk egymással. Ha igen, az megtisztelő és nem élek vissza vele. 

Tényleg értem a kérdést és tudom, hogy nehéz rábízni valakire ismeretlenül a pénzed. Én sem mindig teszem szívesen, néhány éve jól megégettük magunkat egy (ezekhez képest jóval) nagyobb összeggel, kétszer is meggondolom, kinek utalok előre. Rengeteg módja van, hogy utánanézzek az eladónak, főleg az ilyen oldalakon. Mondjuk elolvasom az értékeléseit. Megnézem, mióta van fönt. Nem sorolom. Inkább azt, miért lehetsz benne biztos, hogy elküldöm, amit megrendeltél vagy kiválasztottál. 

1. Nekem fontos, hogy jó kép alakuljon ki rólam. Egyrészt végtelenül hiú vagyok, másrészt ez üzlet. 

2. Nem ez az első karácsonyom, az első évem sem (nem is a második vagy a harmadik...), hogy ezzel foglalkozom. És nem is akarom, hogy ez legyen az utolsó. Hülye lennék eljátszani azt a rengeteg bizalmat, amit kapok tőletek. 

3. Nincs szükségem 649 könyvjelzőre. Fülbevalóra sem, karkötőre sem, semmire. Miért tartanám meg, amit te kértél? 

4. A Facebook-oldalamon Niki nagyon pontosan megfogalmazta, miért előlegezi meg a bizalmat: "ha logikusan gondolkodok, ő is költ, hiszen az alapanyag már költség. Ha a szívemmel gondolkozok, akkor sem, hiszen neki az alkotás öröm, és ha nekem készül az nekem is öröm."

Ennél jobban én sem tudom. Nagyon szeretek nektek ékszereket csinálni, madarat lehet velem fogatni, ha kapok egy képet vagy egy levelet, amiben megírjátok, hogy hordjátok, szeretitek, vagy hogy örült, akit megajándékoztatok vele. Teli vagyok fogott madarakkal. És szerencsére elég sokszor lábadhat könnybe a szemem, mikor egy-egy menyasszony is képeket küld. Tényleg boldogság. 

5. Ez csak zárójeles és nem is fontos. De nagyon sokszor előfordul, főleg régi vevőknél,  néha ismeretleneknél is, hogy ha kész vagyok, elküldöm, és fizet, ha tud. Mindegy, mikor. De ami nekem fontos: ez az én döntésem, én ajánlom föl. (Általában ezt megelőzi egy kérés, hogy mondjuk csak a hónap közepén küldjem, akkor tudják fizetni. Nem, elküldöm, ha kész, használja addig is örömmel, úgyis rendezzük, nem kérdés.) Egy percig sem érzem ilyenkor, hogy bármit is kockáztatok, soha. 

Ha nem használunk ilyen nagy szavakat, mint bizalom meg tisztelet, meg hasonlók,  akkor is egyértelmű számomra. Ez egy üzlet, mindkét fél vállal valamit és azt teljesíti. Ilyen egyszerű. Így tiszta játék. 

A képek forrása a demotivalo.net és a Pinterest. 

A Hold

A Nap kártyájáról már meséltem nektek itt,  lépjünk egyet vissza és jöjjön az egyik kedvenc lapom a Nagy Arkánumból: A Hold. 

Szerettem volna azt írni, hogy minden pakliban ugyanazok a szimbólumok láthatók ezen a kártyán, de rá kellett jönnöm a keresgélés közben, hogy ez nem igaz. Úgyhogy csak azt tudom írni, hogy a legtöbb Hold kártya ugyanarról mesél. Egy szép, piros rákról, aki addig éldegélt a saját kis tavában, amíg ki nem nőtte azt és már nem tudja tónak, csak pocsolyának látni. Talán szeretne elindulni, de néhány dolog visszatartja. Nehezen hagyja ott a pocsolyáját, hiszen bár kicsi, büdös, kényelmetlen, de mégiscsak az övé, ismeri, nem érheti itt meglepetés. Ha mégis indulni kéne, akkor -jólnevelt rákhoz illően-leginkább hátrafelé, még abból lehet a kisebb baj. Bár nem is olyan messze a pocsolyától egy gyönyörű palota várná, ahol talán minden kívánsága teljesülne, de nem látja jól az utat. A pocsolya is koszos, zavarja a tisztán látást, és a Nap sem süt, hogy legalább világosban indulhatna el. Bár a Hold azért megmutatja, merre kellene menni, ha halványan világítva is, de segítene megtalálni az utat és látni legalább a következő lépést. El is indulhatna, a Hold fénye elég lehetne, ha nem világítaná meg azt a két hatalmas kutyát is, amik között-mellett mindenképp el kell mennie, hogy eljusson álmai városába. Le kell győznie a kutyákat, a félelmeit, el kell hinnie, hogy a Hold mindig ad annyi fényt, amennyire szüksége van, és ha nem is látja tisztán az út végét, jó lesz az irány, ha egyszer el mer végre indulni.
Mint mondtam, ez az egyik kedvenc lapom. Színes, beszédes, adta magát, hogy elkészítsem a saját verziómat!

A piros korall a bátor kis rák, amelyik előbb vagy utóbb, de nekivág a nagy útnak. Az akvamarin és a szodalit az egykor kék, mára már inkább csak szutykos pocsolya, az ónix és a jáde a kutyák, a kis rák legerősebb félelmei és visszatartó erői. A holdkő pedig... mi is? Ja, hát a Hold, ha ő világít, bátran indulhatunk, mindig lesz elegendő fény. Se több, se kevesebb, mint amennyire szükség van.
Nehéz volt választani a rengeteg szépséges holdas kártya közül, de mutatok néhányat. Mindegy, mikor, ki rajzolta, a mondanivaló ugyanaz. 

Ez a Disney-tarot vicces, elsőre nem tudtam igazán, mit gondoljak róla, de azt hiszem, tényleg aranyos. És néhány lap, aminek semmi köze a kis rákhoz. De akkor vajon mihez van? 

 

A nem ékszeres képek forrása ezúttal is a Pinterest.

Párizs nekem...

Mindig gyilkolnak valahol,
lehunyt pilláju völgy ölén,
fürkésző ormokon,
akárhol, s vígaszul
hiába mondod, messzi az!
Sanghaj, vagy Guernica
szivemhez éppen oly közel,
mint rettegő kezed,
vagy arra fenn a Jupiter!
Ne nézz az égre most,
ne nézz a földre sem, aludj!
a szikrázó Tejút
porában a halál szalad
s ezüsttel hinti be
az elbukó vad árnyakat.

/Radnóti/

Párizs nekem... a testvérem. Az érettségi ajándékom. A barátnőm.Christine és Claude. A májkrémes kenyér. A 72-es busz. Az Over my Shoulders és a Back for Good. A Szajna. A kávé a Rodin kertjében. Vagy az óra mögött az Orsay-ben. A betekert, színes hajtincsek. A 18 éves én. És a 21. Meg a 24. És a 30. Az írnok. A műholdkilövés és a planetárium. A mackóbolt. A kis herceg. A Calvados Ágival. A farmerruhám, ami 8 éve nem jön rám. A sárgadinnye. A versailles-i autózás vacsora után. A padlizsán. Az első pálcikával evés. Gyuri, a sapkás idegenvezető. És Sándor, a vontatott. A szökőkutak. Mondjuk térdig benne a Pompidou-nál. A fűben üldögélés a Vogézek terén. Az óriáskerék. A temetők. Oscar Wilde. És Ady. Ady nagyon. Van Gogh. Vörösbor. Az átláthatatlannak tűnő, de pikkpakk kiismerhető metró. A Carte orange. Az utcazenészek. Szomjúság, mindig, mindenhol. A Csók. Nyár. Nekem ez Párizs. És még annyi minden... 

És most... a döbbenet. 

Fityegők

Nincs blogolási kényszerem, de ennyi minden nem fér el a FB-oldalon.:) Említettem, hogy csináltam valami rendfélét a fityegők között és ígértem egy listát. Könyvjelzőre, fülbevalóra, medálra... Akkor nézzük:
Karácsony:
-karácsonyfa
-csizma
-csengettyű (2 féle)
-hópihe
-hóember
-angyal (gyöngykeret)


Állatok: 
-nyuszi
-macska (2 féle)
-flamingó (nem tudom megmagyarázni)
-ló
-teknős
-maci
-hal
-katica
-oroszlán
-kutya
-tigris
-elefánt (talán 1 db, ha több kell, kérek egy kis türelmet)
Hobbik: 
-hangjegy
-fonal
-rokka
-varrógép
-olló
-motor
-icipici gitár
-vadkender (hobbi...haha)
-esernyő
-teáskanna
-lóhere
-eper
-ásó
-bicikli


Mese: 
-boszorkány
-tündér
-vár
-kis herceg
-Alice Csodaországban (ez nagy...)
-szív
-sárkány
Mindenféle: 
-Nap
-Hold
-pálmafa
-Eiffel-torony
-földgömb
-kereszt
-OM
-babatalp
-kisfiú
-angyal táblával

Jégvarázs

Kevés dologtól tudnék kifutni a világból, ezek nagyjából a következők (azért nem törekszem a teljességre, csak a legfontosabbak): 

1. Békák
2. Ostobaság
3. Békák
4. Éneklős rajzfilmek (kivéve persze, ha Phil Collins énekel bennük)

Egyszer megpróbáltam megnézni a Szilaj,a Vadvölgy paripáját, de annyira szürreális volt, hogy énekelnek a lovak, hogy egyszerűen nem bírtam. Mert nem akarták abbahagyni. A leghülyébb helyzetekben énekelnek ezekben a  rajzfilmekben naaagyon magvas mondanivalójú, borzasztó modoros szövegű dalokat, ember legyen a talpán, aki kibírja. Mutatok egy példát: 

 " A szívem hózáporként fúj majd mindent át." Mi van?? Ez komoly? Kb. mint a "Falevél a dombtetőn"... na mindegy. A Jégvarázs még az elviselhető éneklős rajzfilmek közé tartozik, mert a hóember helyes benne, meg ugye ebben vannak azok a cuki kőtrollok vagy mik is? Rákerestem. Ebben. De azok is énekelnek, úgyhogy annyira már nem is cukik. Miért a Jégvarázs? Az ásványbörzén hétvégén vettem néhány kék achátot (a fele használhatatlanul van kifúrva :( ), tettem hozzá egy kis hegyikristályt, és mióta kész, nem tudom kiverni a fejemből a Jégvarázs Elsáját. Vajon miért? 

Eredetileg nyakláncot szerettem volna az achátból, ahogy megláttam a követ, megjelent a lelki szemeim előtt egy gyönyörűség hegyikristállyal, de van az a furat, amin semmilyen pálca nem tud áthatolni. Mondjuk mert a két végén indul és sehol nem ér össze. De nem baj, egyszer majd azokból is lesz valami, talán ez az égi jel, hogy meg kellene tanulnom valamilyen befoglalós technikát! Valakinek van ötlete ezekkel? 

Barátnőknek készült

Azt hiszem, nincs öt barátnőm. Illetve van, persze, de a két legnagyobb baráti társaságom 4-4 fős (persze a párokat nem számoljuk) és egyik sem csak csajos. Szóval nincs egy olyan ötfős társaság, amire olyan igazi szexésnyújorkosan azt mondanám, "én és a barátnőim". Inkább jóbarátokosban nyomjuk, azt hiszem, ha már sorozatozunk. 

Soha nem voltam az az összeöltözős típus sem (bár a tesómmal van egy kép, amin szándékosan majdnem egyforma ruhában vagyunk, de még vele sem igazán. Mondjuk vele ugye ott a közös tetkó. A közös ruhás képet persze nem találom, tudod, Bubu, a csíkos GAP. )És persze az sem zavar, ha valakin ugyanolyan ruha van, mint rajtam, még soha nem mentem haza emiatt sehonnan, legalább másnak is jó ízlése van..:)  Bár az egyik nyári esküvőn azért vicces volt, ha valaki eldobott volna egy követ, az jó eséllyel egy pöttyös ruhás csajt talált volna el, és mivel betegesen vonzódom ehhez a mintához, természetesen én is közte lehettem volna... 

Készülnek szép sorban a karácsonyi ajándékba szánt ékszerek és mindegyiknél kapok egy kis betekintést a megrendelő életébe is, ami aztán segít, hogy tényleg személyre szóló ajándék készülhessen (zárójelben: a hétvégi ásványbörzén továbbra sem jött meg a  kedvem ahhoz, hogy telirakjak egy asztalt 30 egyforma könyvjelzővel meg 50 egyforma karkötővel és egész nap mosolyogva próbáljam eladni őket...). Nem nagyon akarok spoilerezni, mert nem tudom, ki ismer magára és ki nem, ki olvas és ki nem, a lényeg, hogy egy (az enyémeknél ) nagyobb baráti társaság remélhetőleg néha egyforma ékszerben fog pompázni, és remélem, elnyeri a tetszésüket ez a rózsakvarc karkötő! 

Gondoltam, mentegetőzök kicsit a képek miatt, de inkább mégse. Napok óta először nem arra húzom föl a redőnyt, hogy a szemben lévő házat sem látom a ködtől. Most végre jó, kicsit a nap is süt, és bár csináltam már ezeknél sokkal jobb képeket, azért egy kicsit talán így is átjön, hogy milyen szép ez a rózsakvarc. És azt kívánom a  lányoknak, hogy 20 év múlva is ugyanígy együtt ünnepeljenek, érezzék és mutassák meg, hogy összetartoznak. Ha kell, minden évben besegítek valami közös ékszerrel! :) 

Mert a férfiak is olvasnak

A környezetemben lévő férfiak általában olvasnak. Mármint nem úgy, hogy valaki a másfél méteres körzetembe kerül és hopp, elővesz egy könyvet, hanem amúgy. Tudnak olvasni, szeretnek olvasni és értik, amit olvasnak. Apukámmal kezdve a sort természetesen, azt hiszem, tőle örököltem a kölyvmolyságom és a jól fejlett grafomániámat is. Bár ha jobban átgondolom, az utóbbi legalább a nagyapámig visszanyúlik. Szóval genetikusan vagyok kattant ebben a témában, más mentség nem is kell.
Örök kihívás számomra valami férfias ékszert készíteni, hogy a kedves vevőimnek jó szívvel tudjak arra a kérdésére válaszolni, hogy "pasiknak nincs valamid"? Néha megküzdök a kihívással, mint ezeknél a karkötőknél is, és bár itt is voltak olyan hangok, hogy "férfiak márpedig nem hordanak ilyet", örömmel jelentem, hogy de. Sőt, van, aki többet is!
De hogy összekössük ezt a két témát (illetve bocsánat, hármat: pasi-könyv-ékszer)és az igaziférfinemhordékszert-mentalitásból se kelljen senkinek alább adnia, plusz még esetleg hasznos ajándék is kerülhessen mondjuk a fa alá, tegnap este elővettem a nemrég direkt erre a célra rendelt könyvjelzőalapjaimat. Íme a végeredmény: 

Persze bajban vagyok kicsit mindig a színekkel, a figurákkal, mert azért ha férfiasabb dolgot szeretnék csinálni, mégsem lubickolhatok a csilivili alkatrészek és a színes, látványos kövek között, mégiscsak valami visszafogottabbra van szükség. Legalábbis szerintem. (Jaj, ha egyszer az életben képes lennék tényleg férfiaggyal gondolkodni... nem sokáig. Csak egy hét? Egy nap? Mondjuk egy napig nem lehetnék a fordított Mel Gibson? Lefekvés előtt kéne ezt kívánnom? Vagy hogy is volt? Utána kell néznem feltétlenül!)
Nem olyan régen apukámnak is jó barátja lett egy Kindle, de azért nagyon ritkán látom könyvkönyv nélkül, talán még neki is hasznos lenne egy ilyen. A baglyos hópehely obszidiánból, a másik kettő jáspisból készült. Kicsit közelebbről: 

És nem hagyhatom ki az elsöpörhetetlen, végső és mindent vivő érvet a férfiékszer és az olvasás mellett: 

Jensen Acklest sajnos nem én fényképeztem az előbb, természetesen a Pinteresté az érdem ismét. 

Feketén a hófehér

A fekete-fehér kombinációt ruhákban azért szeretem, mert bármikor, bárhova fölvehető. Amikor kipakolom a téli ruháimat, mindig megdöbbenek, hogy mennyi fekete van köztük (úúúristen, egész télen olyan leszek, mint egy nagy varjú!!), de aztán minden évben rá kell jönnöm, hogy ennél praktikusabb színt még nem láttam. Fényképeken azért szeretem, mert a legegyszerűbb bármi is egyből hű, de nagyon művészinek néz ki, ha fekete-fehérben fényképezzük! Ha pedig mondjuk fekete a háttér és fehér a téma... szép.

               

Egyedül talán lakásban és munkahelyen nem tudom elképzelni ezt a kombót, már sokszor írtam, nekem kellenek a színek.
Honnan jött a téma? 

Bele vagyok borulva a karácsonyi rendelésekbe, szépen ütemeztem, haladok, nem furdal a lelki, ha keddenként rá sem tudok nézni a gyöngyökre, ügyesen kész leszek időben mindennel. Úgyhogy simán belefér egy-két ad hoc történet, mondjuk egy hétfőn vagy kedden elhangzó "nagyon szeretnék valami szép feketét max egy kis fehérrel , de nem sürgős, csak szombatra kell." Nyaklánc nem, "csak" karkötő és fülbevaló. Bálra, azt hiszem. És persze ilyenkor nem elégszem meg azzal, hogy fölfűzök egy sor ónixot aztán tessék, kalap-kabát, lehet vinni, mert mégiscsak egy bál és mégiscsak szabad kezet kaptam, annyi csak a megkötés, hogy fekete legyen és hosszú fülbevalóval. Tegnap este negyed 11-kor jutottam oda, hogy egyáltalán el tudjam kezdeni, de azt gondolom, megérte egy kicsit tovább ébren maradni:
      

A képek messze vannak a tökéletestől, a neonfénynél, nap nélkül kihívást egyelőre ennyire tudom megugrani. "Színesben" is elkészült, már amennyire ez egy fekete-fehér ékszernél egyáltalán lehetséges: 

A bejegyzés címével kihagyhatatlan labdát adtam saját magamnak, úgyis régen hallgattunk zenét! Ezzel kívánok most szép estét! 

A nem ékszereket ábrázoló képek forrása ezúttal is a Pinterest!

Az én városom

Harmadszor futok neki, talán most összejön... Van ez a szám Zorántól. Bár egy másik városról szól, nekem mindig Szegedet juttatja eszembe. Nem is linkelem, mert egyrészt nyilvánvalóan Budapest a téma, másrészt csak koncertfelvételt találtam és nincs kedvem nekem sem egy 1óra 44 perces felvételt még csak belinkelni sem.
Volt Montpellier és az egész Languedoc, kis Pécs és néha az otthon, de a választott városomról még nem esett szó. Nem is nagyon szokott bennem tudatosodni, hogy Szegeden élek, annyira természetes. Mert bár nem a körtöltésen belül születtem, így nem lehetek "igazi" szögedi lány, de azért 20 éve a legolcsóbb kategóriában szállít nekem bármelyik pizzafutár.:) (Nem szegedieknek: általában ez az első vagy az egyetlen kategória: a körtöltésen belülre kell hozni vagy kívülre?) Többet éltem már itt, mint nem itt, és 20 éve nem érzem, hogy másik várost kéne keresnem. Sok minden és sok mindenki köt ide, barátok, emlékek, munka, és persze Szeged, úgy, ahogy van. Nagyon sokszor elhangzik mostanában az a mondat, ha valamelyik barátommal találkozom, hogy "Hagyjál már, nem voltam évek óta a belvárosban!", vagy hogy "Hol? Mi? Ott nem a ....van? Mióta? Két éve? Huh, jó rég jártam a Kárászon!" És tényleg, én is. Legalábbis nagyon ritkán, és olyankor is csak átrohantam a belvároson mostanában. Talán csak akkor nem, mikor Emmával Petruska Andris koncertjén voltunk. Akkor jó volt bent, nagyon. Mondjuk a Milka enyhén szólva nem a szívem csücske(bár ott legalább van, ami állandó: a borzasztó kiszolgálás:), de jó volt az egyik utolsó nyári estét Emmussal és jó zenével tölteni, utána pedig wimpit enni a budibüfénél.
Most sem akarom bő lére ereszteni a  szegedi vallomást, végülis ez még mindig egy ékszeres blog. De ha már az utolsó nyári estét emlegettem (jaaaj, rozéfröccs, kis eső, kabát nélkül, bringával...), meg szeretném mutatni az egyik utolsó szép őszi hétvégét. Azóta volt még egy és remélem, lesz is. A lényeg, hogy múlt héten (nem ami most múlt, hanem ami előtte) kicsit teleszaladt már mindenem a világgal és úgy éreztem, megőrülök, ha itthon maradok vasárnap délelőtt. És ha gyöngyöt vagy fogót látok, akkor is. Megvan ez az érzés? Segítek. Klip nincs (nem is értem, Kowáék ontják mostanában az albumokat és a klipeket), szöveg annál inkább. Pont így, szóról szóra.

"Szedd szét magad néha, rakd össze megint jól!"

Na ez baromi nehéz tud lenni. Viszont ha ilyen városban lakik az ember, akkor egész jól kezelhető a kérdés. 

 Persze a kis herceges kiállítást még mindig nem láttam, gyanítom, hogy ez így is marad. Megy nekem ez a "Seele baumeln lassen", néhány pillanatig még a múzeum előtt is toporogtam, de Weöres, Karinthy meg a kis herceg között nem tudtam dönteni, úgyhogy nem erőltettem, végülis az már nem lett volna baumeln.:)

 Nem is tudtam, hogy Janikovszky Éváról is van szobor. Gondolom, nem régi. Az árnyék pedig igazi volt!

Pont fordítva haladtam, mint a képek, de már nincs kedvem pakolászni őket, végülis teljesen mindegy a sorrend, azt hiszem. Szeged minden irányból Szeged.

És ami nem maradhat el: a Palánkban nagy eséllyel megbízhat az ember, a "rakd össze megint jól" elmaradhatatlan része, sokkal inkább, mint bármelyik másik szegedi cukrászda. Már 20 éve.