2016. július 14., csütörtök

Álmatlanul

"Aki könyvet olvas, kezdetnek éppúgy hajlandó eltársalogni az időjárásról, mint akárki más, de innen általában tovább is tud lépni." 
Szerintem már idéztem Stephen Kingtől ezt, még mindig így gondolom. Ezért bosszantott már kicsit, hogy állandóan azt kellett hallgatnom, hogy jaj, milyen meleg van, jaj, nem lehet kibírni... 
Ma reggel pedig már azzal fogadott Janibácsinéni (a szomszéd Jani bácsi felesége), hogy 
"Jaaaj, Annamari, borzasztó ez az eső!" 
Nyilván nem jegyzem meg ilyenkor, hogy tegnap még az volt a baj, hogy nincs.
Mindegy is, csak azért kezdem az időjárással, mert el akartam mondani, hogy tegnap nem tudtam aludni a melegtől. Ez meg csak azért fontos információ, mert majdnem kijöttem a  géphez megírni ezt a blogbejegyzést hajnali kettőkor. Aztán arra jutottam,  hogy attól hogy nem alszom, még nem biztos, hogy ébren vagyok és képes vagyok két normális mondatot összehozni. És kb. ez volt az a pillanat, mikor föltámadt a szél, elkezdett esni, én pedig elaludtam és teljes 3 és fél órával hoztam is az éjszakát! :) 
És akkor lépjünk is tovább. Néhány hete (2?3?) csináltam egy karkötőt a testvéremnek és feltettem a Facebookra. Persze nem írhattam alá, hogy ez a Bubunak készült, mert meglepetésnek szántam és a szüleink vitték neki. 
Természetesen nem csak ezt a karkötőt vitték, hanem egy kincsesládára való ékszert, egy teljes autónyi lecsót és húsvéti sonkát és minden földi jót, amit szegény kis húgomnak nélkülöznie kell azon a szörnyű helyen, ahol él. :) 
(Ha valaki véletlen lemaradt róla vagy már elfelejtette: tavaly-5 év után- összeszedtem a  bátorságomat én is és meglátogattam, majd hosszasan élménybeszámoltam nektek.Csak erős idegzetűeknek ajánlom! :) ) 
Szóval fölkerült a karkötő és még aznap este azt vettem észre, hogy jónéhány rendelést adtatok le rá. Ennek mindig nagyon-nagyon örülök, most azonban kicsit megijedtem, mert azt elfelejtettem odaírni a képhez, hogy nagyjából az utolsó mindenféle kék golyókat és hegyikristályokat pakoltam bele. De aki már rendelt tőlem, tudja, hogy minden követ megmozgatok és ha tudom, teljesítem a kívánságokat, még ha ez néha hosszabb időt is vesz igénybe. Jelen esetben ez nem volt azért tízezernyi mese örökkévalósága (no, ki olvasta?), alig telt 2-3 hétbe. 
Tegnap pedig elkészültem mindennel. Természetesen nem ugyanolyanok, mint amit Orsi kapott és nem is egyformák, azt is tudjátok, hogy nem nagyon szeretek sorozatgyártani, ahhoz jó indok kell! :) 
Akad itt karkötő fülbevalóval, 
karkötő fülbevaló nélkül

és teljes szett is! 

Ugye, hogy megérte várni? 

2016. július 11., hétfő

Elrabolva

Előre szólok, hogy ebben a bejegyzésben nem lesz ékszer (azokat kivéve, amiket a szereplők viselnek, az átlag 2 Panka/fő :D), sem színekről, sem kövekről nem lesz szó. De mivel nincs egy élmény-blogom, így időről időre itt osztom meg, ha történik valami, ami nem maradhat bennem. Mint ez a hétvége. 
(Csak zárójelben: mostanában ilyen-olyan okokból nagyon sokat gondolkodom barátságokon, emberi kapcsolatokon, hogy mi fontos és mi nem, hogyan alakulnak vagy nem alakulnak...) 
Még pénteken kezdődött a Drakula utolsó tánca című tánc-szín-játékkal, ami régen volt, nagyon hiányzó nagy beszélgetések alapja lett, köszönöm a lehetőséget Anna, a beszélgetéseket pedig mindenkinek, aki részese volt :) ! 
És folytatódott tegnap. A folytatás nem tegnap indult, hanem egy hónappal ezelőtt, mikor a világ legjobb volt kolléganőitől egy nagyszerű kerti bulin megtudtam, hogy mit fogok csinálni egy langyos júliusi estén. Igaz, nem pontosan...

Kényelmesen elegáns, élénk színű rúzs... úgy, hogy azt sem tudom, hova megyünk... ne mááár! Komoly energiákat mozgósítottam, hogy kiderítsem, miben sántikálnak (pláne, hogy a tesómat is bevonták a szervezésbe egy kicsit), gondoltam, gyerekjáték lesz megtalálni a gyenge pontot, ahol átjuthatok, de bármerre indultam, összezártak. Aztán föladtam és belenyugodtam a sorsomba, jöjjön, aminek jönnie kell. Kettő előtt néhány perccel körbeküldtem ezt a képet, hogy megfelelek-e a titokzatos kihívásnak, és mivel rendben találtak, elindultam.

Kék autó a helyén, ismerős arcok a  helyükön, eddig rendben van. Még jobban rendben lett, mikor beszereztünk egy üveg Laposát és néhány savas vizet meg jó kis töncsiket, hogy jó hideg fröccsel a kezünkben hagyhassuk el a várost. (Reni, ezért kárpótollak majd! :) Eleve a város elhagyásának ténye is megzavart, mert így kizártam néhány lehetőséget, ami a programmal kapcsolatban forgott a fejemben. A következő tippem a festői Kistelek volt, gondoltam, bejárjuk a sötét múlt helyszíneit, de nagy megkönnyebbülésemre gyorsan elhagytuk a kisteleki lehajtót is. Aztán a kecskemétit is, aztán Inárcsot is és egyszer csak Óbudán találtam magam. Azt hiszem, körülbelül itt adtam meg magam újra és hagytam, hogy sodródjak, amerre kitalálták, az utolsó pillanatokig nem derült ki, hova megyünk, mit csinálunk... 
Sem az, hogy a Stelázsiban foglaltak asztalt, 
sem az, hogy ha elmegyek mosdóba, elfoglalják a helyemet, 

sem az, hogy milyen vacsora utáni programot szerveztek... ezt nagyon komolyan csinálták. Már ott voltunk a helyszínen, bejutottunk, nézőtér, színpad, és egyszerűen fogalmam sem volt, mi fog történni. Jó, sejtettem, hogy koncert lesz, de hogy mi... Itt már nem bírtam magammal és gyorsan becsekkoltam Facebookon, hogy megtudjam, mi ott épp az esti program.:) 
Hihetetlen, amit Palya Bea művel a színpadon. Egyáltalán, az egész nő hihetetlen. Hogy szorul valakibe ennyi energia, gátlástalanság, nőiesség, tisztaság, tehetség...? 
Az este méltó befejezéseként még a Filozófusok kertjéből csodáltuk a várost és bénáztunk a fényképezéssel, de megszületett a mindent vivő "Csajok farmerdzsekiben bárhol" című műalkotás: 
Az év legjobb estéje volt, köszönöm, lányok!!!
Fogalmam sincs, hogy mivel érdemeltem ki (emlékszem, volt, akinek 3 puffasztott rizst vettünk...), de mikor elmondtátok, mi lett volna az A terv, nagyon örültem, hogy már sötét van és kifelé is tudok nézni az ablakon, mert elképzelni sem tudtam, hogy valakik így gondoljanak rám! 
Nagyon-nagyon köszönöm, Reni, Szilvi, Ági, Enikő, Ildi ! És a B terv is tökéletes volt! 






2016. július 6., szerda

Nyugi!

Ugye téged is bosszant, ha valaki folyamatosan nyugtatni próbál? Mikor robbanás előtt csak azt hallod, hogy "Nyugi már!" Nálam ilyenkor szinte garantált a kontrollvesztés, semmi nem idegesít fel annyira, mint a "Nyugi!" 
Van viszont néhány dolog, ami megnyugtat. 
1.   A reggeli meditáció.
2.   A rózsakvarc marokkövem.
3. A jógalégzés. (Mindjárt visszajövök a meditálós világbéke-vonalról, de ha egyszer így van...)
4. Egy jó kávé/csoki/fagyi/tea/süti. (Beszéljünk az érzelmi evésről?)
5.   A barátaim. (Miért nem ezzel kezdtem???)
6.   Kowalsky.
7.   A futás (kivéve, amikor fölidegesít...)
8.   A levendula illata. 
9.   Egy villámgyors nagytakarítás fejben. 
10. Alvás (Hacsak nem vagyok annyira ideges, hogy ne menjen. Mostanában nem vagyok.:) )

És néhány szín. Mondjuk a rózsaszín, amit ruhában továbbra sem tudok elképzelni magamon (ha mégis, a nevem legyen innentől Babe...), de egy-egy ékszer bármikor belefér, a rózsaszín bármely árnyalatában. 
Mit is jelent a rózsaszín?
Az intuíció, a nyugalom, a kreativitás, az együttérzés színe. Jelképezi a lágyságot, a tisztaságot, a nőiességet. Nem mellesleg a Pantone szerint 2016 egyik vezető színe, tehát mindenképpen jó választás! Csakúgy, mint a Meskán is elérhető rózsakvarc karkötőm. Sima és matt rózsakvarc gyöngyök gumis damilon, Buddhával. Amikor a Facebookon annyira népszerűvé vált  kék karkötőt készítettem, akkor jöttem rá, hoyg már megint milyen régen használtam a színeket csak önmagukért, anélkül, hogy a kövek hatásával foglalkoztam volna. Épp ideje egy kicsit ezekkel is újra eljátszanom. Most épp a rózsaszín került a kezembe, de teli van a fejem színekkel, hamarosan mutatok még néhányat! Addig pedig... Nyugi! :D