2017. április 30., vasárnap

Aki hagyja...

Régóta tudjátok, hogy mennyire szeretem A kis herceget. Lassan az egész könyvet idéztem már, rengeteg kis herceges ékszer készült. Túl sok (fő)szerepló nincs ugye a történetben, én mégsem tudok egy kedvencet választani a kevésből sem. Nehezen döntenék a kis herceg és a róka között. Szerencsére nem is kell. És most végre a róka is megkapta, amit megérdemelt, ékszer lett belőle, karneolos fülbevaló. (És persze ilyenkor mindig eszembe jut, mióta ígérhetem magamnak a herceges-rókás-bárányos tetoválást is...) 

Természetesen most sem maradhatunk idézet nélkül, hátha valaki kedvet kap, hogy újra kézbe vegye ezt a (egyesek szerint túlértékelt, de) szerintem zseniális művet. 
 "Másnap visszajött a kis herceg. 

     - Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is. 
     - Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg. 
     - Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. 
Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm. 
     Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája: 
     - Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd. 
     - Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg. 
     - Igaz, igaz - mondta a róka. 
     - Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg. 
     - Igaz, igaz - mondta a róka. 
     - Akkor semmit sem nyertél az egésszel. 
     - De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt." 

Többek között a bátorságáért szeretem nagyon a rókát.  Hiszen ahogy a pilóta mondja a könyv vége felé:
"Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele."
És így is megéri.